Sziasztok! Üdv mindenkinek! Büki Szilárd vagyok a Magyarországi Sportcarp Team tagja.A Balatoni embert próbáló verseny után, botjaimat nem hagytam túl sokáig pihenni, és úgy döntöttem, hogy ezúttal a Rába folyó közeli, kb. 6 km hosszú és kb. 20 m széles csatornáján próbálok szerencsét. Miután péntek este megérkeztem a vízpartra, végszerelékeim mellé kevéske koncentrált etetést jutattam, ami botonként 20 db darabolt és néhány egészben hagyott GLM Krill bojliból állt!
Az egész napos meló után fáradtan zuhantam az ágyamra és csendben gyönyörködtem az engem körülvevő környezetben. Talán éjfél felé járhatott az idő, mikor szemeimre észrevétlenül álom telepedett. A megnyugtató álomból hirtelen kapásjelzőm kíméletlen hangja rántott vissza a valóságba. A bevágás után kompromisszummentes, erős húzást éreztem, amiből azonnal sejtettem, hogy a zsinórom végén küzdő hal minden bizonnyal egy szebb példány lehet.
Ellenfelem kb. félóra elteltével váratlanul akadót fogott. Mivel zsinórszabadító nem volt nálam, botom spiccét a sejtett akadó irányába fordítottam, és elakadt zsinóromat így próbáltam meg kibogozni. Harmadik próbálkozásomra a zsinór hirtelen kipattant az ágak közül, ellenfelem pedig ismét nekilódult, ám ereje már érezhetően fogytán volt, így néhány, végtelennek tűnő perc után végre sikerült megszákolnom. Miután a szákban pihegő pontyot megpróbáltam a partra emelni, meglepően nehézsúlyt éreztem. Csak most tudatosítottam igazán, micsoda pompás hallal ajándékozott meg a sors. Lehet, hogy 20 fölötti? – villant át az agyamon.
Mérés és a mérlegelő szák súlyának levonása után végre mindenre fény derült. Csodálatos, csatornai pontyom 23,2 kg nyomott. Halamat a reggeli fotózásig szákba helyeztem, szerelékemet visszajutattam, a kapás helyét óvatosan megszórtam, majd az átélt izgalmaktól felpörögve visszafeküdtem az ágyamra. Fejemben csak úgy cikáztak a gondolatok. Amit ma itt átéltem, talán már sohasem adatik meg számomra még egyszer?! Ez volt az első horgászatom ezen a csatornám az idei szezonban, és Fortuna mindjárt az itt élő óriások egyikével ajándékozott meg. Valóság ez, vagy csupán egy múló álom? – kérdeztem magamtól és ebben a pillanatban megszólalt a másik jelzőm.
Bevágás után ismét erős húzás következett. A megakasztott hal rövid, de fékezhetetlen rohanás végén a part mentén meredező ágak közé menekült. Próbátam kiszabadítani, de zsinóromat végül elmetélték az ágakon megtelepedett, borotvaéles kagylók. Csalódott voltam, de egyben boldog is, ugyanis bebizonyosodott, hogy kedvenc csalim még az ilyen vad, horgászok által kevésbé látogatott vízen is tökéletesen működik. Pontyomat a reggeli fotózás után kíméletesen szabadon engedtem, majd leírhatatlan boldogsággal a szívemben hazatértem családomhoz.
Befejezésül szeretnék veletek megosztani néhány információt. A szóban forgó csatornát senki sem telepíti, halak csupán a Rába folyó áradásánál kerülnek bele, és bojlival itt tudtommal még senki nem horgászott. Amint már rövid írásom elején említettem, csaliként 20 mm átmérőjű GLM Krill bojlit használtam, Carp Candies Mulberry Garlic lebegő bojlival kikönnyítve, a TCF Heavy Carp 6-os méretű horog pedig tökéletesen megakadt az elcsábult pontyok szájában. Mindenkinek kívánok hasonlóan felejthetetlen élményeket, és ne feledjétek: A Sportcarp teljesíti álmaidat! ?